Sinka István (Nagyszalonta, 1897. szeptember 24. – Budapest, 1969. június 17.) Kossuth-díjas (1990) költő, író.

Sinka István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/7-1-81.

Élete:

Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász volt Nagyszalonta környékén. 1919-ben házasságot kötött Pap Piroskával. 1920-ban Vésztőn telepedett le. A Magyar Falu című „fajvédő” újság pályázatára küldte be első verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. Féja Géza 1932-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című hetilapjában közölte verseit. A szeghalmi gimnázium vállalta első kötetének kiadását. Veres Péterrel, Szabó Pállal és Barsi Dénessel kötött barátságot. 1935-ben Barsi, Szabó és Sinka megalapították a Kelet Népe című folyóiratot. Versei a Szabadságban, a Komádi és Vidéke című lapban, a szlovákiai Magyar Írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban jelentek meg. 1936-ban Budapestre költözött. Munkát nem talált, nyomorgott, betegen kórházba került. Felesége halála után Péczeli Katalinnal kötött házasságot 1937-ben. 1939-ben Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója jelentette meg Vád című verseskötetét. 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. Kései szerelmes verseinek Szín Magda, harmadik felesége az ihletője, aki betegségében mellette volt. 1961-ben Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötetével jelentkezett újra.

Díjai

• Kossuth-díj (1990)

Sinka István emléktáblája egykori lakhelyén, a Keleti Károly utca 50. szám alatt

• Himnuszok Kelet kapujában (1933)
• Pásztorének (1935)
• Vád (1939)
• Denevérek honfoglalása (1941)
• Fütyöri és a hét vadász (1941)
• Harmincnyolc vadalma (1941)
• Balladáskönyv (1943)
• Hontalanok útján (1943)
• Fekete bojtár vallomásai (1944)
• Kadocsa merre vagy? (1944)
• Eltűnik a hóri domb (1961)
• Végy karodra, idő (1964)
• Mesterek utcája (1967)
• Szigetek könyve (1972)
• Válogatott versei (1977)