Ez a könyv az 'európaizálás' folyamatát az új közép-európai EU-tagok nézőpontjából vizsgálja. Az az „európai tükör”, amit az EU-ban elénk tartanak, rendszerint csupán az EU nézőpontját képviseli, és nem különösebben jellemzi az empátia, az új tagországok sajátos problémái iránti megértés. Éppen ellenkezőleg, az EU hivatalos dokumentumai többnyire elég egyoldalúan csak azt mutatják be, hogy hol hibáztak az új tagországok, mikor és mennyiben nem teljesítették az elvárásokat. Kétségtelen, hogy ezek a kritikai megjegyzések általában jogosak, de csak ritkán térnek ki annak bemutatására, hogy maga az EU mikor és mennyiben járt el helyesen és gondosan a csatlakozás előkészítésében és később, az új tagállamok integrálásában. A keleti kibővítést tárgyaló szokványos EU-szakirodalom pedig óriási fölényben van az új tagországok EU-szakirodalmával szemben, így a távolságtartó megállapításai örök igazságnak tűnnek, pedig az EU bővítési gyakorlatának jellemzésében gyakran nem felelnek meg a kritikai elemzés követelményeinek.