Für Lajos könyve - sajátságos látószögből - elsőként próbálja föltárni, emlékei és hiteles dokumentumok alapján, a Magyar Demokrata Fórum keletkezési 'forrásvidékét', majd létrejöttét. Teszi mindezt a külső-belső események fordulatos kibontásával, lendületes stílusban. Előbb a 'gyökerekről' beszél: az 56-os katarzisról s a forradalmat követő megpróbáltatásokról. A könyv nagy teret szentel a 60-as évek végétől alakuló, un. 'nacionalista' csoportosulásoknak. Aztán a következő másfél évtized egyre rendezettebb, céltudatosabb 'magyarság-szolgálatáról' - mint pl. a határon túli magyar ügyekről - nyújt fontos, nélkülözhetetlen ismereteket. Azt a fokozatos, de határozott fordulatot mutatja be, ami a nemzeti ellenzéket a diktatúra első 'legális' mozgalmának megalakításához vezette. A könyv méltó teret biztosít a barátoknak és küzdőtársaknak. A jóakaratú emberek neves és névtelen sokaságának. A korrajzban érthetően szerepelnek az 'agresszív' riválisok, az 'SzDSz-előzmények' is. Számtalanszor esik szó a nemzetiek nyomában lihegő kommunista hatalomról (élükön történelmünk egyik szégyelnivalóan műveletlen figurájáról s a neki szolgálókról). Vétek lett volna, ha a szerző nem foglalkozna 'a magánszorgalmú ebek', az un. Főcsoportfőnökség keretében ügyködő szimatszervezet szolgahadával. A lakitelki sátorverés sokoldalú bemutatása, a magyar népközösség esélyeit latolgató találkozó és a Jurta Színházban föllobbant szabad és nyilvános viták zárják az emlékek és tények első, mostani kötetét.